január 31.

Aki saját nyomorúságát nem látja be, hiányosságait nem érzi, nem fél a veszélyektől, aki nem menekül alázatosan a megszületett üdvösség gyógyírjához, és nem bízza rá magát Istenre, az nem mondhatja hittel a zsoltár szavait: „Uram, oltalom lettél nekünk” (Zsolt 90,1). Az ilyen ember imádása nem talál elfogadásra, leborulása nem eléggé igaz, alázata mit sem ér, sőt a hite sem élő.